HÁTTÉR - a kitüntetési listában csak névvel szereplő egyes kitüntetettek életrajzi adatai (3. rész)
|
Hrozova Erzsébet (1938-)
Hétévesen vesztette el édesanyját, nevelőszülőkhöz került. Az általános iskola után a Danubia Szerszám- és Gépgyárban kitanulta a marós szakmát. Csepelen a Rákosi Mátyás Műveknél kezdett dolgozni, de nemsokára engedély nélkül otthagyta az üzemet. Közveszélyes munkakerülésért nyolc hónapot töltött börtönben és az esztergomi javító-nevelő intézetben. 1956 nyarán szabadult.
1956. október 21-én egy razzia során ismét őrizetbe vették. Október 25-én szabadították ki fegyveresek. Csatlakozott a csoporthoz, részt vett igazoltatásokban, házkutatásokban, majd november 4-e és 8-a között a szovjetek elleni fegyveres harcban. 1957-ben letartóztatták, és 1958-ban a katonai bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. 1970-ben szabadult.
Gyenes Judith (1932)
Budapesten született. Apja, Gyenes István (1897-1972) jogász a közigazgatásban dolgozott, s tevékenyen részt vett a forradalomban: 1956. november 1-jén beválasztották a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsának elnökségébe. A Kertész Endre és társai elleni per negyedrendű vádlottjaként hat év börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban szabadult.
Gyenes Judith férjét, Maléter Pál katonatisztet a forradalom alatt honvédelmi miniszterré nevezték ki. 1956. november 3-án a szovjet vezetéssel tárgyaló magyar katonai delegáció vezetője volt. Este a tököli szovjet bázison a tárgyalás folytatására érkezett küldöttség többi tagjával együtt Szerov tábornok, a KGB vezetője letartóztatta. A Nagy Imre-perben halálra ítélték, és 1958. június 16-án kivégezték.
Gyenes Judith származása miatt az érettségi után nem tanulhatott tovább. Az Országos Növényfajta Kísérleti Intézetben dolgozott. 1955-ben - mint Maléter Pálnét - felvették az Agrártudományi Egyetemre, 1957-ben - ugyanilyen okból - kitették onnan. 1957 februárjában elbocsátották munkahelyéről. Leánykori nevén parképítő és temetői segédmunkásként dolgozott. 1957. június elején kilakoltatták otthonából. 1958 őszétől alkalmi munkákból élt, majd éveken keresztül próbált állást találni, mígnem a Pest-Nógrád Megyei Állami Gazdaságok Központjánál alkalmazták. 1982 végétől eladó, majd 1983 júniusától 1985 tavaszáig az ORFI-ban leltárellenőr volt.
Közben elvégezte a középfokú könyvtárosképző tanfolyamot. 1985 tavaszán az Orvostörténeti Könyvtárba került, 1992-től az 56-os Intézet könyvtárosa. 1983 júniusától rendszeresen részt vett az ellenzék által szervezett ötvenhatos megemlékezéseken. A TIB alapító tagjaként egyike volt azoknak, akik követelték az ötvenhatos mártírok rehabilitálását és méltó eltemetését. Kitüntetései 1956-os Emléklap (1990), Maléter Pál Emlékérem (1999).
Vásárhelyi Miklósné
Vásárhelyi Miklós felesége. Férje Nagy Imre belső politikai köréhez tartozott. Vásárhelyi Miklóst 1956. november 1-jén kinevezték a Nagy Imre-kormány sajtófőnökévé. A november 4-ei szovjet invázió után a jugoszláv katonai attasé lakására menekült, míg felesége és gyermekei a követség épületében talált menedéket.
Vásárhelyi Miklóst november 23-án, az addig a jugoszláv követségen tartózkodó Nagy Imre-csoporttal Romániába hurcolták, majd 1957. április 10-én Snagovban letartóztatták, és Magyarországra szállították.
Vásárhelyit 1958. június 15-én a Nagy Imre és társai-perében kilencedrendű vádlottként a Legfelsőbb Bíróság öt év börtönbüntetésre ítélte. 1960 áprilisában szabadult, feleségét deportálták.
Vásárhelyi Edit tanári diplomát szerzett, ám a megtorlást követően nem taníthatott, egy pedagógiai könyvtárban helyezkedett el, emellett a Tükör című folyóiratban publikált. 1962-1963-ban térhetett vissza a tanári pályára, először a Váci utcai általános iskolába került, két év után pedig a Markó utcai gimnáziumba, ahol egészen 1977-ig tanított.
|