|
|
Október 23. - Gyurcsány Ferenc és Borisz Tadics emléktáblát avatott
|
Budapest, 2006. október 22., vasárnap (MTI) - Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Borisz Tadics szerb államfő vasárnap közösen avatta fel azt az emléktáblát a budapesti szerb nagykövetség épületének falán, amely az egykori jugoszláv nagykövetségen 1956. november 4-én alig több mint két hétre menedékre talált Nagy Imrének és legközelebbi munkatársainak állít emléket.
"Sokak számára ez az épület a remény házaként indult, hogy helyreállítható a demokratikus rend, biztosítható a törvényesség és Magyarország kibonthatja a forradalom teljes örökségét. Sajnos innen indult el a hazugság útja" - emlékezett Gyurcsány Ferenc az ötven évvel ezelőtt a budapesti jugoszláv nagykövetségen történtekre.
A külképviselet épületében talált menedéket 1956. november 4. és 22. között Nagy Imre miniszterelnök, Losonczy Géza államminiszter, Donáth Ferenc, Fazekas György, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc, Köves Erzsébet, Lukács György, Rajk Júlia, Szántó Zoltán, Szilágyi József, Tánczos Gábor, Újhelyi Szilárd, Vas Zoltán, Vásárhelyi Miklós és családtagjaik. A menekülteket segítve életét veszítette Milenko Milovanov, a követség attaséja 1956. november 5-én.
A miniszterelnök az emléktáblánál mondott beszédében hangsúlyozta: Kádár első nagy hazugsága e ház bejáratánál kezdődött, és ez vezetett az összes többihez a következő években.
Gyurcsány Ferenc azt mondta, a szabadság nagy közös úttal indul, ez kisebb utakra tagolódik, és ezek sokszor egymást keresztezve mennek a jövőbe.
Úgy fogalmazott: "Nem szabad megijedni, hogyha a szabadság beköszönte után azonnal kérdések milliói vetődnek fel. Szabadság és rabság között könnyű választani, azt azonban borzasztóan nehéz megválaszolni, milyen legyen a szabadság rendje". A miniszterelnök szerint az erre a kérdésre adandó választól nemcsak Magyarország, hanem a régió többi országa is szenved.
Nem véletlen - mondta a kormányfő -, hogy Lengyelországtól a Balkánig ugyanazokat a kérdéseket teszik fel: miként lehet demokratikusan berendezni ezeket az országokat.
Gyurcsány Ferenc kiemelte: nincsen stabil, fejlődő Európa stabil és fejlődő Szerbia nélkül, "szükségünk van Szerbiára". Arra is kitért, hogy az a bonyolult és nehéz út, amit Magyarország is megtett a rendszerváltás óta, nem spórolható meg, "időnként elbotlás kell ahhoz, hogy fel lehessen állni még egyszer".
A kormányfő szerint a mai szabadság 1956 fundamentumán épül, sokak szenvedésén és halálán.
"Sajnálom magunkat, hogy reményből hazugság lett, ezért csak magunkat okolhatjuk" - mondta végül Gyurcsány Ferenc.
Borisz Tadics - akivel a miniszterelnök az emléktábla avatását megelőzően kétoldalú megbeszélést is folytatott - beszédében hangsúlyozta: 1956-ban a szerb nép szolidaritást érzett a magyarországi forradalom iránt és támogatta a szabadság iránti törekvéseket, a magyar nép által tanúsított európai felelősségtudatot.
"Nagy Imre nevét nemcsak Magyarországon értékelik nagyra, hanem Szerbiában is és tisztelik cselekedeteit" - közölte Borisz Tadics. Mint mondta, egymás szomszédai vagyunk és csak egymás iránti szolidaritásunknak adhatunk hangot. Szerinte Magyarország napjainkban rendkívül fontos szerepet játszik az egész térség fejlődése szempontjából.
Az emléktáblát a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete és a Szerb Köztársaság Nagykövetsége közösen állította. Az emléktábla avatásán és az azt követő fogadáson az ötven évvel ezelőtt ide menekült felnőttek sorából jelen volt Tánczos Gáborné, az akkori gyermekek közül Donáth Ferenc, László és Mátyás, Vásárhelyi Júlia, Mária és István, Nagy Imre unokái, Jánosi Ferenc és Katalin, Szilágyi Júlia és Losonczy Anna.
|
|
|
|